Gyermekeink, szüleink és saját magunk élete érdekében indítsunk országos egészségmozgalmat!

Agyvérzés (stroke, szélütés, gutaütés)

TÜNETEK, DIAGNOSZTIKA, KEZELÉS, MEGELŐZÉS. AMIT A GYAKORI ÉS GYAKRAN HALÁLOS LEFOLYÁSÚ BETEGSÉGRŐL MINDENKINEK TUDNI KELL

A teljes cikk elolvasása után érthetővé válik, hogy az itt leírt ismeretek minden ember számára szó szerint “életfontosságúak”. Az új kutatások eredményeinek felhasználásával készült cikk megírásához az a nemrégen készített felmérés is késztetést adott, amely szerint a magyar lakosság a stroke halálozásban – is – világelső, de nemhogy a betegséggel, még az alapfogalmakkal sincs tisztában.

A stroke fogalma, epidemiológiája

A stroke közismert nevei az agyvérzés vagy szélütés vagy gutaütés. A betegség az agyi érrendszer károsodása miatt jön létre és többnyire hirtelen kialakuló szédülés, bénulás, beszéd- és látászavar formájában, gyakran halálos kimenetellel jelentkezik. A sokszor tünetmentes, ismétlődő kisebb érelzárodások memória és koncentráció zavarokhoz, elbutuláshoz vezetnek. Megkülönböztetjük a vérzéses formát (ez az agyvérzés, az összes stroke eset 20 %-a), és az érelzáródásos formát, amely trombózis, éreltömeszelődés következtében alakul ki és agyszövet elhaláshoz, agyi infarktushoz vezet (az esetek 80 %-a). A cikkben a két formát csak a szükséges vonakozásokban különítjük el, elsősorban azért, mert a betegség kialakulásában, a következményekben és a megelőzésben a két forma hasonló.

A halálozásban Magyarország a rákos betegségek mellett a stroke vonatkozásában is világviszonylatban vezeti a halállistát. Az elmúlt időszakban hazánkban évente 50.000 stroke megbetegedés fordult elő. Különösen riasztó, hogy a betegek 10 %- a 50 évnél fiatalabb. A megbetegedettek közül 18.000 meghal, egyharmaduk egy éven belül. Elsősorban azért, mert egyáltalán nem vagy csak későn kerül megfelelő ellátásra. A megmaradottak jelentős része rokkant lesz, teljesen vagy részlegesen kiszogáltatottá válik. A betegség előfordulása a nyugat-európai átlag kétszerese (40 évvel ezelőtt még azonos volt!). Hazánkban a szívinfarktus és a daganatok után a 3. leggyakoribb halálok. A tartós rokkantság egyik legfőbb oka, az egyik legnagyobb költségvonzatú betegségcsoport.

A stroke különösen “csúnya betegség”. A páciens tudata gyakran teljesen tiszta, csak éppen nem tud beszélni és gyakran mozgásképtelen, béna. A betegség elnevezése (stroke = ütés, csapás) ugyanarra utal, hogy váratlanul, csapásszerűen jelentkezik, ez azonban csak ritkán fordul elő (pl nem gyanított agyi értágulat – aneurizma – repedés esetén).

Az egyénnek, a családnak és az orvoslásnak a halál és a maradandó károsodások elkerülésére a veleszületett automatizmusokkal működő emberi szervezet hagy lehetőséget. Tünetekkel és betegségekkel jelzi a nagy baj, a stroke közeledését. Ezért magának a stroke-nak csak ritkán szabadna kialakulnia. A halálos és súlyos maradandó károsodással járó formák döntő többsége pedig teljesen elkerülhető lenne.

A kiemelkedően rossz megbetegedési és halálozási adatok több okra vezethetők vissza. A lakósság önpusztító életmódja mellett az egészséggel kapcsolatos igen hiányos ismeretei is szerepet játszanak. Az érrendszeri betegségekről (mint például magas vérnyomás, elhízás, magas vérzsírszint) és azok rizikófaktorairól még rendelkezik némi műveltséggel, azonban újabb felmérések szerint is teljesen hiányosak az ismeretei az agyérrendszeri megbetegedések vonatkozásában. Sok ember számára szinte semmit sem jelentenek a szélütés, gutaütés, agyvérzés kifejezések. Az alapfogalmakkal sincsenek tisztában.

Az egészségügyi (és szerintem az oktatási) rendszer hibája is, hogy a lakosság körében nem tudatosodott megfelelő szinten, hogy a stroke már az első tünetek megjelenésekor sürgősségi eset. Az optimális négy órán belül megkezdett ellátással szemben a betegek fele 24 órán túl kerül a ma már Magyarországon is megtalálható speciális stroke osztályokra. Az első tünetek utáni kezelés késlekedése az idővel arányosan növeli az agyi területek elhalását, a maradandó károsodásokat és a mortalitást.